Mióta vírus van, izgalmas és élménydús lett a világ. Egyre nagyobb kihívás életben maradni, nemcsak a parányok világából ránk leselkedő veszélyek belénkmantrázása miatt, hanem abból a sokkal egyszerűbb okból is, hogy a vírus - azaz a mindenért felelős VÍRUS - úgy felnyomta az élelmiszerek árát, hogy lassan ettől koldulunk.
Még szerencse, hogy nekünk azért szerencsénk van, mert Illetékeseink nemcsak felismerték a helyzet súlyosbodását, hanem reagáltak is. Egy csapásra hatféle élelmiszer árát rögzítették, hogy a magyar embereknek ne kelljen aggódniuk az éhenhalás miatt. Sőt, lehet, hogy nem is hat, hanem hét, nem tudom ugyanis, hogy a csirkefarhát a hatba tartozik, vagy már a hetedik.
A farhát előtt azonban foglalkozzunk egy másik olcsón tartott élelmiszeripari termékkel, a cukorral. Rosszmájú emberek szerint (akik nem a cukor miatt szenvedtek májkárosodást) ez nem is élelmiszer, olyan mértékben nélkülöz mindenfajta természetességet. Szögezzük le, hogy nem általában a cukorról, hanem a papírzacskóban vásárolható finomított fehér cukorról van szó, amelyet ugyan meg lehet enni, de mégiscsak helyesebb inkább ipari terméknek, mintsem élelmiszernek minősíteni. Ennek az ára most egy darabig tabu, legalábbis áprilisig, addig édes marad az élet.
Az élet édességét kicsit rontja az igazság keserűsége. Szerintem ugyanis nem létezik egyetlen olyan táplálkozási elmélet, táplálkozási tanácsadó, vagy orvos, aki ne igyekezne mindenkit lebeszélni a cukor - legalábbis eltúlzott - fogyasztásáról. Az ezzel kapcsolatos irodalom hihetetlenül terjedelmes, így nem is ragozom túl sokáig ezt a dolgot, csupán egyetlen könyvből idézek. Ez egy svéd orvosnő, Susanna Ehdin munkája, címe Az öngyógyító ember. A szerző ebben egy elég terjedelmes listát közöl, “A cukor dokumentált negatív hatásai” címmel.
Lássuk:
A cukor okozhat túl alacsony vagy túl magas vércukorszintet.
A cukor befolyásolhatja a fehérjék szerkezetét (az AGE-komplexek képződése révén) és ezáltal ronthatja a fehérjefelvételt, valamint a fehérvérsejtek anyagszállító képességét.
A cukor növeli a vérben található zsírok és a koleszterin mennyiségét.
A cukor felgyorsítja az öregedési folyamatokat, elősegíti a ráncok és az ősz hajszálak keletkezését.
A cukor a gyerekek esetében hiperaktivitást, szorongást, koncentrációs nehézségeket és ingerlékenységet okozhat.
A cukorfogyasztás hozzájárulhat a depresszió kialakulásához.
A cukor gombás fertőzésre (candidiasis) hajlamosíthat.
A cukor hozzájárulhat a csontritkulás (osteoporosis) kialakulásához
A cukor hozzájárulhat az erek elmeszesedéséhez és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához.
A cukor fejfájást és migrént okozhat.
Nagy mennyiségű cukor fogyasztásakor megháromszorozódik a Parkinson-kór kialakulásának kockázata.
A cukor fogszuvasodást okoz.
A cukorfogyasztás összefüggésben áll a degeneratív betegségek (a cukorbetegség, a demencia, a vesebetegségek) kialakulásával.
A cukor korlátozza az immunrendszer működését.
Na, ez az egész lista éppen elég szörnyű, de különösen az utolsó tétele, amelyet ki is vastagítottam. Így, pandémiás időszakban, amiben vagyunk - és még sokáig leszünk is, főleg, ha élve a nagy lehetőséggel, jól bevásárolunk cukorból - különösen pikáns cselekedet az immunrendszerünk rongálása.
Nem tudom, a sok magasan képzett és felelős tudós közül - akik nap mint nap tartják bennünk a lelket és bíztatnak, hogy csak oltassuk be magunkat harmadszor, negyedszer és n-edszer, senki sem vállalkozott arra, hogy valami jobbat tanácsoljon IIletékeséknek? Vagy nem is kérdezte őket senki? Ha már nem kérdezték őket, akkor kérdezés nélkül nem szólalnak fel? Vagy úgy gondolják, hogy a harmadik, negyedik és n-edik oltás majd kompenzál mindent, ezen kívül pedig nem számít semmi?
Ezt az utolsó állítást persze még viccből se lehet komolyan venni. Tovább növeli a pikantériát, hogy éppen megjelent a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége tálalásában az “OKOSTÁNYÉR - Új magyar táplálkozási ajánlás” (https://mdosz.hu/uj-taplalkozasi-ajanlasok-okos-tanyer/) címmel egy nagyon jó tanácsadó. (A kákán is lehet csomót keresni, ezen is, de ezt most ne tegyük, mert nem is érdemli meg, tényleg nagyon jó) Ebben egy tányér alakú kördiagram mutatja be, hogy miként célszerű étrendünket összeállítani. A tányér mellett a következő megjegyzés olvasható: “ a lehető legkevesebb zsiradék, só, cukor”
Ha tovább mélyedünk az Okostányérhoz fűzött kommentárokba, a “Gabonafélék” cím alatt a következőket ajánlják: “A finomított gabonaféléket helyettesítsd teljes értékűekkel, pl. teljes kiőrlésű lisztből készült kenyérrel, kiflivel, zsemlével, tésztával, keksszel, gabonapehellyel, barna rizzsel.” Éljen! Ezzel csak egyetérteni lehet. Próbáljuk meg eltalálni, hogy Illetékesék ezzel egyidőben minek az árát stabilizálták: persze, hogy a fehér lisztét, amely körülbelül ugyanolyan megbetegítő tényező az ember életében, mint a gyári cukor. És amiről a dietetikusok vehemensen le akarnak beszélni.
Most már csak abban reménykedem, hogy majd legalább a dietetikusok összeállítanak egy küldöttséget és becsengetnek IIletékesékhez egy baráti beszélgetésre. Hogy hát mit is lehetne tenni úgy igazán, ha az ember tényleg komolyan gondolja az egészség megőrzését és a pandémia letörését.
Ez remek végszó lenne, de nem állom meg mégsem, hogy a farhátról ne elmélkedjek még egy kicsit, noha nem az egészségre gyakorolt hatása kapcsán. Lehetne azt is, de ismerjük be, hogy fentebb leírtakhoz képest a farhát hatása az immunrendszerre nem tekinthető végzetesnek, noha óvnék attól, hogy bárki eltúlzott mértékben fogyassza ezt a nemes húsdarabot. Valószínűleg erre amúgy sem lesz lehetősége.
Cáfolhatatlan, hogy a nagyüzemi állattenyésztés jelen állása mellett egy csirke előállításakor egy csirkemell, két comb és egy farhát keletkezik. (A teljes csirkeanatómián nem megyek végig, csak a népszerűbb darabokon.) Mármost, ha a farhát árát nem lehet emelni, attól még a mellét meg a combét lehet. Amúgy a csirke minden egyes alkatrészének az előállítási költsége egyforma, hiszen bármilyen húscafat létrejöttéhez kell egy egész csirke – hogy mit mennyiért lehet eladni, azt az határozza meg, hogy mennyire vágynak rá a fogyasztók. Ha combot jobban szeretik, kénytelenek többet adni érte, vagy különben választhatják a farhátat. Így van ez bármely állat esetében. A marhabélszin az egész marhához képest egy kicsi húsdarab, de mivel sokan szeretik, az ára sokszorosan meghaladja a többi húsféleségét.
Namármost, ha a farhát ezentúl még gyorsabban fogy, akkor nemcsak fogy, hanem elfogy. Mivel egyelőre szintetikus úton nem lehet előállítani, kell hozzá egy egész csirke. Comb meg mell lesz, mégpedig feltehetőleg drágábban, mint korábban. Amíg ezek el nem fogynak, nem jön újabb farhát. Mit tehet tehát a szegény ember, akinek nem jutott farhát? Vagy vesz combot és mellett, vagy ha azt sem, akkor bármi mást, aminek azonban nincs befagyasztva az ára. Tehát vagy kevesebb kajára futja és éhes marad, vagy jóllakik, de akkor másra nem futja. Még szerencse, hogy oltásból akármennyit kaphat ingyen.
Vagyis: ki fizeti azt, ami ingyen van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése