Mi ez?
Benne van a nevében: gasztrokúra. Vagyis olyan kúra, amelyik a gasztronómia segítségével valósul meg.
Ez a kúra olyan, mint a kúrák általában. Milyen a kúra általában? A legfőbb jellemzője, hogy valamettől valameddig tart és közben történik valami, amivel célja van a szereplőknek, jellemzően ez a cél egy betegség megszüntetése vagy enyhítése, netán egy állapot másmilyen állapotba való transzponálása. A kúrának van (szenvedő) alanya, aki aláveti magát, van tárgya, ami maga a betegség vagy állapot és van benne határozó is: azaz, valaki, aki előírja, hogy mit kell tennie, vagy mit kell tűrnie az alanynak.
A gasztrokúra mindezen ismérveknek megfelel, de mégsem egyezik meg a kúrák archétípusával. Van kezdete: akkor, amikor az elhatározást tett követi. De vége már csak akkor van, amikor az alanynak is vége van. A kúra legfőbb célja pedig éppen az, hogy ez a vég minél későbbre tolódjon.
Szóval azt is mondhatjuk, hogy ez egy nyíltvégű kúra és a sikeresség fokmérője a kúra hosszúsága. Ellentétben más kúrákkal, ahol a hosszúság gyakran egyenes arányban van a reményvesztés mértékével. Itt meg pont az a lényeg, hogy minél hosszabbra nyútsuk.
A sikeres kúrában az alany az elején szenved, aztán egyre jobban lesz. Ha már teljesen jól van, akkor a határozó (nevezzük orvosnak) befejezettnek nyilváníthatja a kúrát és… és ha minden jól megy, nem is találkoznak többet. Ha nem, akkor jön a visszaesés és a következő kúra.
A gasztrokúrát azonban nem lehet megismételni, mert ha nem sikeres, akkor az alany már nem fog rendelkezésre állni.
A különös misztikumot, ami jellemző erre a rövidke írásra, most nem akarom eloszlatni. A felvilágosítás helye ugyanis nem itt van, hanem a gastrokura.blogspot.hu oldalon, ahol bizonyára érthetővé válik mindaz, ami itt homályban maradt.
