10 STRATÉGIA A MÉDIÁN KERESZTÜL TÖRTÉNŐ MANIPULÁCIÓRA

NOAM CHOMSKY
Noam Chomsky neves kritikus és a MIT (Massachusetts Institute of Technology) nyelvésze. Egyike az értelmiségi elégedetlenség hangjainak az elmúlt évtizedben. Összeállított egy listát a tíz leggyakoribb és leghatékonyabb stratégiáról, a média “rejtett” módszereiről, amelyekkel manipulálni lehet a népességet. A történelem során bebizonyosodott, hogy a média a leghatékonyabb eszköz a közvélemény formálására. A médiapropaganda segítségével társadalmi mozgalmakat lehetett generálni és elfojtani, háborukat lehetett igazolni, egyhíteni a pénzügyi válságokat, ösztönözni egyik-másik ideológiai áramlatot, sőt akár új, másmilyen valóság is megjeleníthető a kollektív tudatban a média által. De hogyan mutassuk meg ezeket a megszokott stratégiákat, hogy megértsük a társadalompszichológiai eszközök működését, melyeknek bizonyára mi is alanyai vagyunk? Szerencsére Chomsky vállalta a feladatot, hogy kiszűrje és közszemlére tegye a praktikákat, melyek némelyike eléggé nyilvánvaló, némelyike pedig sokkal kifinomultabb, de úgy tűnik mindegyik kiválóan működik és bizonyos nézőpontból meglehetősen megalázó. Csupán néhány a taktikák közül: bátorítsd az ostobaságot, gerjessz bűntudatot, tereld el a figyelmet, vagy konstruálj mesterségesen problémákat, majd egy csapásra oldd meg őket.
1. A figyelemelterelés stratégiája
A társadalom feletti ellenőrzés első számú eleme a figyelem elterelésének a stratégiája, amelynek a lényege, hogy át kell irányítani a figyelmet a politikai és a gazdasági elit által vezényelt valóban fontos ügyekről és változásokról azzal, hogy folyamatosan lényegtelen információk áradatát zúdítjuk a közvéleményre. A figyelemelterelés alapvető jelentőségű olyankor is, amikor távol kell tartani a közérdeklődést a tudomány, a közgazdaságtan, a pszichológia, a neurobiológia, vagy a kibernetika lényegi elemeitől. “Fenn kell tartani az állapotot, amelyben a közérdeklődés kikerüli tényleges társadalmi problémákat, mert a figyelmet folyton fogva tartják a lényegtelen ügyek. Adj nekik folyamatos elfoglaltságot, ne legyen idejük gondolkodni, menjenek vissza a farmra a többi háziállat közé.” (Idézet a Csendes háború halk fegyverekkel című tanulmányból)
2. Kreálj problémákat majd kínálj megoldást
Ezt a módszert nevezhetjük “probléma - reakció - megoldás” stratégiának is. Létre kell hozni egy mesterséges problémát, egy állapotot, ahol látszik, hogy “helyzet van”, ami kiváltja a megfelelő reakciót, mely elfogadhatóvá teszi az intézkedéseket. Például, engedd, hogy terjedjen és erősödjön a városi erőszak, vagy gondoskodj véres támadásokról, hogy a nyilvánosság követelje a szabadság korlátozását a politikai és törvényi biztonság érdekében. Vagy: idézz elő gazdasági válságot, hogy a közönség szükséges rossznak fogadja el a szociális jogok visszavonását és a közszolgáltatások beszüntetését.
3. A fokozatosság stratégiája az elfogadhatatlan mértéket úgy teszi elfogadhatóvá, hogy fokozatosan, csepegtetve, évek során át adagolja. Így történt az 1980-as és 1990-es években a radikálisan új (neoliberális) társadalmi-gazdasági feltételek bevezetésével: minimális állam, privatizáció, bizonytalanság, rugalmasság, masszív alulfoglalkoztatottság, a bérek ne garantáljanak tisztességes jövedelmet - rengeteg változás, amely forradalmat okozott volna, ha egyszerre alkalmazzák.
4. A halogatás stratégiája
Egy másik módja népszerűtlen döntések elfogadtatásának, ha “fájdalmasnak és elkerülhetetlennek” mutatjuk be őket és elnyerjük a közvélemény támogatását a jövőbeni bevezetéshez. Könnyebb elfogadni a jövőbeni áldozatot, mint az áldozati állat azonnali leölését. Először is, most rögtön nem kell erőfeszítéseket tenni. Azután, a tömegek mindig hajlamosak naivan hinni, hogy a szükséges áldozatot talán mégis el lehet kerülni. Ez a módszer több időt ad a közvéleménynek, hogy hozzászokjon a változás gondolatához és kellő beletörődéssel fogadja azt, ha az idő elérkezik.
5. Úgy beszélj a néphez, mint egy kisgyerekhez
A nagy nyilvánosságot megszólító hirdetések, olyan beszédmódot, érveket, szereplőket és különösen gyermeki hanghordozást használnak, mintha a néző kicsi gyermek, vagy értelmi fogyatékos volna. A keményebb változatok megkísérlik becsapni a nézők szemléletét, hogy minél inkább elfogadják az infantilizált hangnemet. Miért? Ha valaki úgy közelít egy személyhez, mintha az 12 éves, vagy fiatalabb volna, ezzel azt szuggerálja, hogy a reakció is jó eséllyel mentes lesz a kritikai éltől, csakúgy, mint a 12 éves, vagy kisebb gyermekeknél. (ld. még Csendes háború halk fegyverekkel)
6. Inkább az érzelmekhez fordulj, mint az értelemhez
Az érzelmek kihasználása klasszikus technikája az értelem, majd ezután a kritikai érzék rövidre zárásának. Az érzelmekkel való játék továbbá kinyitja a tudatalatti kapuját, vagyis megvalósíthatók, vagy beültethetők eszmék, vágyak, félelmek, szorongások, kényszerek, indukálható az elvárt viselkedés.
7. Tartsd a népet tudatlanságban és középszerűségben
Tedd az embereket képtelenné az ellenőrzés és leigázás technikáinak és módszereinek megértésére. “Az alacsonyabb társadalmi osztályok számára biztosított oktatásnak amennyire lehet, szegényesnek és középszerűnek kell lennie, hogy az alsóbb és a felsőbb osztályok közti tudatlansági rés elég széles legyen és maradjon ahhoz, hogy ne lehessen alulról felkerülni.” (ld. Csendes háború halk fegyverekkel)
8. Bíztasd a népet, hogy a középszerűsége tegye önteltté
Terjeszd a hiedelmet, hogy divatos dolog ostobának, vulgárisnak és tanulatlannak lenni.
9. Erősítsd az önkritikát
Az egyéneknek önmagukat kell hibáztatniuk szerencsétlenségükért, amelyet hiányos intelligenciájuknak, képességeiknek és erőfeszítéseiknek kell betudniuk. Így, a gazdasági rendszer ellen való lázongás helyett az egyén önmagát tekinti bűnösnek, ami depressziót okoz. Ennek pedig fontos következménye, hogy gátolja az akcióba lépést. Akciók nélkül pedig nincs forradalom!
10. Hozd az egyén tudomására, hogy jobban ismered őt, mint ő saját magát
Az elmúlt 50 évben a felgyorsult tudományos haladás kiszélesítette a rést a köznép, valamint a tudást birtokló és működtető elit között. A biológiának, neurobiológiának, alkalmazott pszichológiának köszönhetően a “rendszer” az emberi lények nagyon alapos megértését tette lehetővé, mind fizikai, mind pszichológiai értelemben. A rendszer jobban megismerte az átlagembert, mint az saját magát. Ez azt jelenti, hogy a rendszer erőteljesebb ellenőrzést és nagyobb hatalmat gyakorol az emberek felett, mint azok önmagukon.
Fordította: Wirth Gyula

DICTATORY

Ez már nem Noam Chomskytól való. Azonban a komorság oldására talán jólesik egy kis vidámság. Néhány részlet a Dictatory nevű társasjáték szabályaiból. Kezdő és haladó, vidéki és nagyvárosi diktátorok, valamint holdudvaruk számára egyaránt hasznos olvasmány.

1. Mindent engedj meg, hiszen demokratikus vagy. De csapj oda keményen, hiszen a demokráciát megvédeni neked kell. Ne hagyj kétséget afelől, hogy a demokrácia definícióját csak és kizárólag te határozod meg, mégpedig akár naponta másképpen.

2. Hazudj, amekkorát csak tudsz. De vigyázz, hogy közben a szemed se rebbenjen és egy pillanatra sem bizonytalanodj el. Ha mégis lefülelnek, azonnal cáfolj, vádold meg hazudozással az illetőt, és hazudj még nagyobbat.

3. Tudd, hogy az emberek sokkalta kevésbé félnek a hatalomtól, mint egymástól. Gondoskodj róla, hogy mindenütt legyenek hűséges híveid, akiktől van miért félni, így a felügyelet alatt tartandók száma nem túl nagy, és ezeket is többlépcsős piramisba szervezheted. Közvetlen környezetedben így nem számíthatsz lázadásra.

4. Tudasd mindenkivel, hogy a legmagasabb eszményeket és célokat képviseled. A leghatékonyabb ezek közül a nemzet és a haza. Ezekkel mindig belefojthatod a szót a vitapartnereidbe, hiszen csak te vagy jogosult ezeket képviselni. Ha mégsem hallgatnának el, bizton számíthatsz híveid lincshangulatára. Tedd világossá, hogy a nemzet egység, amelyet nem szabad kikezdeni, ezért mindenkit ki kell közösíteni, akiről te azt állítod, hogy ki akarja kezdeni.

5. Mivel az emberek a lincselőktől félnek, sokkal jobban szeretnek a lincselőkhöz tartozni, mint a lincselendőkhöz. Emiatt számíthatsz rá, hogy híveid száma gyarapodni fog.

6. Gondoskodj köpködésre alkalmas céltáblákról. Enélkül félő, hogy az undortól felgyülemlett nyálat esetleg rád köpik. Mindig könnyedén találhatsz negatív eszményeket, amelyeket kritika nélkül gyűlölendőnek minősíthetsz, ezáltal automatikusan gyűlölet tárgyává válnak mindazok, akiknek ezekhez az eszményekhez valaha köze volt, vagy köze lehetett, csakúgy, mint azok, akik a legcsekélyebb mértékben is a védelmükbe veszik őket. Mindez nagyban segíti a 3. és 4. pont tökéletes végrehajtását.

7. Szakíts azzal a naiv elképzeléssel, hogy bármilyen kérdésre meg kell felelned. Ha netán vádakkal illetnek, leghelyesebb, ha azonnal a vádló hibáiról kezdesz beszélni, utána pedig bármiről, ami neked tetszik, de vigyázz, hogy elég hangzatos és demagóg legyen. Alkalmazd a 2. és a 4. pontot. Fejleszd tökélyre a pökhendiséget, hogy kellően pökhendi hangon beszélhess arról, mennyire utálod a pökhendieket.