John Mackey egy nagyon sikeres cégnek, a Whole Foods Market-nek társalapítója. Aktívan praktizáló üzletember, biztos érdekes visszaemlékezéseket írhatna, talán még fog is egyszer. Egyelőre azonban egy igazi elméleti emberrel, egyetemi szobatudóssal szövetkezett, és közösen írtak egy könyvet, ami a tudatos kapitalizmusról szól. A szövetséges Raj Sisodia, akinek már 2012 novemberében bejegyeztem egy rövid irását Üzletvitel a tudatos kapitalizmus korában címmel.
Az elmélkedés Mackey egész pályafutását végigkíséri, hiszen egyik pionirja a tudatos kapitalizmus mozgalmának. A sikeres menedzserek szeretik szabad idejüket a hobbijuknak szentelni, és úgy tűnik Mackey számára az elmélkedés nagyobb örömet szerez, mint a szokásos és költséges menedzser-szórakoztató programok.
Kétségtelen, hogy léteznek sikeres cégek, amelyek menedzserei sokkal kevesebb figyelmet szentelnek az efféle elméleti alapvetéseknek, melyek sokkal mélyebbre és távolabbra nyúlnak el térben és időben is, mint egy cég stratégiájának kimunkálása. Valószínűleg anélkül is sikeressé lehet tenni egy vállalkozást, hogy közben megreformáljuk az egész gazdasági világrendet. Nem is volna jó, ha folyton mindenki vadonatúj és megreformált világrendet akarna, mert ebből nagy káosz keletkezne. Úgyhogy elképzelhető, hogy mégis sokan akarják ezt, mert a káosz már megvan.
Mackey és barátai számára kezdetben az elmélkedés azonban korántsem ugyanazt jelentette, mint később. Eleinte nyilván ők is azt célozták meg, hogy kitaláljanak valamit, amivel cégüket stabillá, biztonságossá tehetik, a saját életüket pedig nyugodttá. Mivel a módszereik minden bizonnyal elég jók voltak ahhoz, hogy zavartalanul tovább működjenek a változásoktól meggyötört világban, célszerű és kézenfekvő volt az a feltételezés, hogy ebben az esetben a világnak éppen ezekre van szüksége, tehát érdemes őket általánosítás tárgyává tenni. És a legszebb bennük, hogy nem elefántcsonttoronyba zárkózó könyvmolyok utopisztikus lázálmairól van szó, hanem gyakorlati szakemberek gyakorlatban vizsgázott módszereiről.
Az egész könyv helyett – melynek remélhetőleg lesz egyszer magyar kiadása – csupán egy interjút teszek itt közzé, amely a FORTUNE magazin weboldalán található eredetiben.
A könyv különben megrendelhető itt, ha valaki beszerzi, és netán hajlandó egy kis időre kölcsönadni, nagyon nagy hálával fogok rá gondolni. És tényleg visszaadom, továbbá nem sértődöm meg, ha késlekedés esetén figyelmeztet a hanyagságomra.
MIÉRT A TUDATOS KAPITALIZMUS?
Dan Schawbel interjúja John Mackey-vel
Nemrég beszéltem John Mackey-vel, aki társalapítója és társigazgatója a Whole Foods Market-nek, továbbá Rajenda Sisodiával együtt társszerzője a Conscious Capitalism: Liberating the Heroic Spirit of Business (Tudatos kapitalizmus: az üzlet nemes szellemének kiszabadítása a palackból) című könyvnek. Mackey vezetése alatt a Whole Foods egy egyszerű Austini (Texas) üzletből, 1978-tól, 11 milliárd dolláros üzletlánccá fejlődött, bekerült a Fortune 300 közé. 340 üzlete és 70 000 alkalmazottja van szerte a világon.
Miközben Mackey azon munkálkodott, hogy vevői csúcsminőségű, természetes és organikus termékekkel elégíthessék ki szükségleteiket, az üzletvitel tudatosabb formáját is építgette. 15 egymást követő éven át a FORTUNE magazin a Whole Foods Marketet folyamatosan a “100 legjobban működő vállalat” listáján tartotta.
Az évek során munkásságáért számos elismerést kapott. Az Ernst & Young az év vállalkozójának, a FORTUNE az év üzletemberének választotta. Mackey társalapítója a Conscious Capitalism Movement-nek (Mozgalom a Tudatos Kapitalizmusért) amely arra bíztatja a cégek vezetőit, hogy gondolják újra vállalkozásuk céljait és szerepét a szövevényes globális piacon.
Ebben az interjúban arról beszél, hogy a tudatos kapitalizmus miként segíthet a cég jóhírének újjáépítésében, hogyan adhatnak vissza valamit vállalkozások a közösségnek, miközben mégis profitot termelnek, mik a tudatos kapitalizmus alappillérei - és még számos egyéb téma is szóba kerül.
Az elmúlt néhány évben az amerikai vállalatokról elég rossz kép alakult ki. Hogyan segíthet a tudatos kapitalizmus helyreállítani a jó hírnevet?
A szabad vállalkozáson alapuló kapitalizmus a legerőteljesebb és legkreatívabb rendszerré vált a társadalmi együttműködésben és hihetetlen mértékben járult hozzá az emberi haladáshoz, de társadalmi szerepe, elfogadottsága eltorzult. A tudatos kapitalizmus modelljének alkalmazása meg fogja mutatni, hogy az üzleti tevékenység valódi értéket teremt, amely az egész emberiséget folyamatosan felfelé vivő útra irányítja. A gazdasági életnek világszerte szakítania kell az egyre inkább eluralkodó nepotizmussal. Erre a legjobb mód a tudatos kapitalizmus.
Társszerzőm, Raj Sisodia és jómagam a tudatos kapitalizmust a gazdaságról való gondolkodás olyan módjaként írjuk le, amely biztosítja, hogy a gazdaság magasabb rendű célokat kövessen és erősítse a világra gyakorolt pozitív hatását. Ha sikerül ekképpen újraalkotnunk, a kapitalizmus az értékteremtés rendkívül erős alapjává válik, amelyből minden szereplő kölcsönösen előnyöket élvez.
Kutatások szerint az új nemzedék, a “Generation Next” tagjai olyan cégeknek szeretnek dolgozni, amelyek vissza akarnak osztani valamit a közösségnek, nemcsak egyszerűen profitot termelni. Hogy lehet a kettőt összeegyeztetni?
Nagyon felvillanyoz ez a “millenniumi nemzedék” és az igyekezete, hogy a világból egy jobb helyet csináljon. A gazdaság mindkettőt megteheti, ha gyakorolja a tudatos kapitalizmust és annak “hitvallását” tartja szem előtt. Eszerint a gazdaság eredendően jó, mert értéket teremt, etikus, mivel önkéntes cserékre alapoz, nemes dolog, mert képes az életünket szebbé tenni, és heroikus, mert a szegénységből a jólétbe emeli fel az embereket. Reméljük, hogy a könyvünk felülírja azt a vélekedést, hogy az üzleti élet szereplői eredendően ellenfelei egymásnak. Ez egyáltalán nem így van. Ha a gazdaság a profiton túli nemesebb célok érdekében dolgozik és minden érintettje számára értéket hoz létre, nincs szükség kompromisszumokra, a teljesítmény felértékelődik és az egész rendszer virágzik. Mindenki nyer. Emlékezzen rá, az üzlet nem zéro összegű játék.
Mi a tudatos kapitalizmus ön által felállított négy alappillére?
Magasabb rendű célok követése, az érintettek (stakeholder) integrálása, tudatos vezetés, tudatos kultúra és menedzsment. Ez a négy szorosan összefügg és kölcsönösen erősítik egymást. Ezek dogmaszerű, stabil dolgok, nem taktikai vagy stratégiai elemek. Egy integrált üzleti filozófia részeit képviselik, melyeket a maguk teljességében, azaz holisztikusan kell megérteni, hogy hatékonyan érvényre juthassanak. A magasabb rendű célok és az alapértékek a magjai a tudatos gazdaságnak és az összes többi ezekhez az alapeszmékhez csatol vissza.
Mi van akkor, ha elhanyagoljuk valamelyik pillért?
Kulcskérdés, hogy az összesre fokuszáljunk és megbizonyosodjunk arról, hogy az üzlet minden szereplője nyer. Ha bármelyik pillért kihagyjuk, vagy valamelyik szereplőről megfeledkezünk, a rendszer hosszú távon károsodik és a gazdaság nem a legjobb hatásfokkal fog működni.
Tudna mondani néhány példát, beleértve a Whole Foodsnál szerzett tapasztalatait, olyan cégekre, amelyek elfogadták a tudatos kapitalizmust? Mit tesznek ők?
Kisebb cégek ezrei dolgoznak ezen a módon. De említek néhány jobban ismert vállalatot is, amelyekről Raj-zsal úgy gondoljuk, hogy gyakorolják a tudatos kapitalizmust: Southwest Airlines, REI, Google, Nordstrom, Patagonia, The Container Store, vagy a POSCO Dél-Koreában. Ők nyertes-nyertes szituációkat te-remtenek a vevőiknek, a munkatársaiknak, a szállítóiknak, a közösségeknek és a környezetnek. Az eredmény: nagyszerű vásárlási élmény, jobb forgalom, alacsonyabb rezsiköltség, több profit és fenntartható növekedés. Fontos megjegyezni, hogy a tudatos kapitalizmust nem szabad összetéveszteni a vállalati társadalmi felelősségvállalással (Corporate Social Responsibility, CSR). A tudatos kapitalizmus minden gazdasági döntés középpontjába helyezi a nemes célokat és az érintett közösségek számára teremtendő valóságos értékeket, egyáltalán nem arról szól, hogy kifogja a szelet a bírálók vitorlájából, vagy segítsen építgetni a cég jó hírnevét.
Mi a legfontosabb tanácsa a karrierjüket most kezdő fiatal szakemberek számára?
Mindig azt mondom nekik, hogy hallgassanak a szívükre, tegyék azt, amit valóban szeretnek, és ha ez az üzleti tevékenységük, akkor az etikai tudatosság alapján cselekedjenek.
UTÓSZÓ
Kénytelen vagyok utószót is fűzni ehhez a fordításhoz, mert még hiányzik a magyarázat arra vonatkozóan, hogy mit keres a címben a tudatlan handabanda.
Nos, nem szeretnék ezentúl sem aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozni ezen a blogon, meg alighanem másutt sem. Vannak elegen, akik vagy főállásban, vagy csak kedvtelésből ezt megteszik helyettem, naponta több ezer teljes és megdönthetetlen igazságot tudhatunk meg több ezer különböző ember szájából és tollából. A megoldások száma alighanem sokszorosa a problémákénak, még szerencse, hogy a megvalósuló megoldások bőven kreálnak újabb problémákat, így az érdekfeszítő műsoroknak soha nincs vége.
A dolgok konstellációja most azt adja, hogy kivételesen idekívánkozik a végére néhány megjegyzés, ami az kétségkívül erőteljesen utal bizonyos jelenlegi helyzetekre. Mint a nem létező Csendben Maradók Pártja nemlétező tagja, egyáltalán nem szeretném, ha bárki hangoskodásnak venné a leírtakat. Az ugató kutyáknak sem szoktunk mérges ugatással válaszolni, hanem vagy riadt, vagy nyugtató emberi szóval. Vegyük úgy, hogy ez nem több, mint nyugtató emberi szó. A tudatos kapitalizmus igazi híve nem is vetemedhet másra.
A mai napon Isten különös kegyelme megkímélt bennünket mind a nép barátai, mind pedig a nép ellenzékei ünnepi beszédeinek nagy részétől. Isten ugyanis úgy döntött, hogy jótékony hóvihart bocsájt Magyarország területére, átnyújtva azt a trianoni határokon egy kicsit túlra is, hogy lássuk mi történik, ha buzdító handabandázás helyett ténylegesen segítenünk kell egymáson. Sikerült. Állítólag a hivatásos szervezetek követtek el bakikat, de ez teljesen mindegy. Az vesse rájuk az első követ, aki a helyükben mindent tökéletesen csinált volna. Ilyen soha nem volt és nem is lesz. Igaz, hogy estefelé már napvilágot láttak ellenzéki bírálatok, amelyek elmarasztalták a hivatásosokat irányító hivatalosokat, hogy nem mindent csináltak jól. Könnyű ebben felismerni a revans szándékát: most visszaadjuk nektek az augusztus 20-i vihart, ami a mi kormányzásunk alatt volt. Ezek a pengeváltások kicsit lehűthették eufóriánkat, amit amiatt éreztünk, hogy az emberek (meg a zembeek is) elkezdtek egymáson segíteni. Az segített, aki tudott, és azon, akin kellett.
Ha minden a hétköznapi handabandák alapján, és az ünnepen hóba fojtott felfokozott handabandák mentén ment volna, akkor alaposan meg kellett volna válogatni, hogy kinek mennyit mikor és ki segítsen. Mindenképpen az igazán jó magyarokkal kellett volna kezdeni, a sor végén pedig lehet, hogy bizonyos népeket ott kellett volna hagyni, az autójukból a benzint kiszívni és a rászorulóknak adni. És még lehetne sorolni, de tényleg ne rontsuk el az ünnepet. A szép fehér, tisztító hóvihar ünnepét.
Na, de most meg az a kérdés, hogy hol van itt a tudatos kapitalizmus? Itt nincs sehol, és holnap sem lesz, ellenben mivel Isten újabb kegyelméből a hóvihar holnapra elmúlik és a hó hamarosan olvadni kezd, vissza fog jönni a tudatlan handabandázás.
Rövidesen ismét szembesülni fogunk azzal, hogy azok a szolgáltatók, akik a társadalom közös akaratából olyan szolgáltatást nyújtanak, amely nélkül nem tudunk már létezni, és ahonnan sokan, mi dolgozó emberek a kenyerünket kapjuk, tulajdonképpen az ellenségeink. Drágán adják nekünk a szolgáltatásaikat. Nőnemű felmenőik prostitúcióval keresték a kenyerüket. Meg kell védeni minket tőlük. Hogy csak egyet emeljek ki a legnépszerűbb handabandák közül.
Nem célom a kormány bírálata. a kormánnyal amúgy is teljes összhangban vagyunk: ő nem támogat engem és én nem támogatom őt. De a kormány ellenzékei sem viszonyulnak különbül ehhez a dologhoz.
Mi lenne, ha a tudatos kapitalizmus fent említett elvei alapján kezdene bele valaki a probléma megoldásába? Mondjuk fellépne egy olyan politikai erő, amelyik azt igérné, hogy majd azt a megoldást keresi meg, amelyik nyertessé teszi a szolgáltatót, a szolgáltatás igénybe vevőjét, és rendért felelős önmagát is? És ez az erő világossá tenné, hogy ez tényleg igaz, a célja sem nem a handabanda, sem nem szavazatokért való lihegés, sem nem a vezérépítés? Mi lenne akkor?
Lazítsunk, és ne legyünk naívak. Ez az erő nem nyerne egy választáson. Senki sem hinné el, hogy igazat mond. Senki sem hallja meg az igazat, a hangos handabandázás közepette. Aki naívan hinne, az sem merne erre az erőre szavazni, mert megfélemlítő hangon közölnék vele, hogy ezek hazudnak. Hazudnak, és mellesleg bantuk, és pöttyös bőrűek, és sok baj volt velük a múltban is. A megfélemlítettek ekkor egy szemben álló handabanda-csoportba mennek át, és onnan mondják a magukét, ami hangosságában és felületességében alig különbözik az uralkodó csoportétól és tartalmában is alig-alig. A Csendben Maradók Pártja pedig csendben marad, és újabb, hosszabb hóviharokban reménykedik.
