BHUTÁN BOLDOGSÁGA

A “Nemzeti összboldogság” koncepciója

Dr. Manfred Kulessa*

Az irodalomban és a filmekben Bhutánt a “boldogság országának” nevezik. A Himalája-régió utolsó királysága valóban jó példát mutat arra, hogy a fenntartható fejlődés hogyan lehet reális állami célkitűzés.

A NEMZETI ÖSSZBOLDOGSÁG (GNH)** EREDETE ÉS TARTALMA

“Nem hiszem, hogy mi itt Németországban a boldogságunkat túlnyomórészt még mindig gazdasági növekedés révén érhetjük el. Nem baj persze, ha ez is megvan, de a gazdasági növekedés mellett fontos erősítenünk azt is, ami az emberivel való törődést jelenti: a szimpátiát.”

Ezek a Horst Köhler szövetségi elnök által elmondott szavak akár a bhutáni király vagy a miniszterelnök szájából is elhangozhattak volna. A kis himalájai királyság alkotmányának 9. cikkelyében az állam céljaként a GNH (Gross National Happiness) növelését határozzák meg, amit leginkább Nemzeti Összboldogságnak fordíthatunk.*** A GNH fogalmába beleértjük az anyagi jólétet és spirituális jól-létet, illetve a kettő békés harmóniáját.

A GNH egyáltalán nem őfelségének, Jigme királynak, a Wangcsuk-dinasztia negyedik uralkodójának a találmánya, mint ahogy ezt sokan gondolják. A valóság az, hogy még mint fiatal uralkodó talált rá a nemzetközi vitában erre a fogalomra, felcsippentette azt, saját kulturális hátteréhez igazítva nemzeti koncepciót formált belőle és fokozatosan betagolta a komoly reálpolitikába. Ezt a teljesítményt más prominens gondolkodók, mint Barbara Ward, Robert Kennedy vagy Jan Tinbergen nem voltak képesek elérni, de még Farah Diba sem, akiknek a neve pedig már jóval Jigme előtt összefüggésbe került a GNH-elképzeléssel. A király 1972-ben lépett trónra, amikor nálunk [Németországban - a ford. megjegyzése] Oberhausenben az IG Metall első konkresszusa került megrendezésre az életminőséggel kapcsolatban, sok figyelemre méltó hozzászólóval, mint például Olof Palme vagy Erhard Eppler.

Királyi esküvő Bhutánban

A megegyező szóhasználat ellenére a GNH nem azonos a “pursuit of happiness” [a boldogság keresése, ill. az ehhez való jog] fogalmával, melyet Thomas Jefferson tett alkotmányos joggá. Ott elsődlegesen az iparűzési és felekezeti szabadságról van szó, amelyekhez az államnak a szükséges szabad teret biztosítania kell. Bhutánban az állam számára kötelező aktív cselekvés révén a közösségi boldogságot (“collective happiness”) előmozdítania. Ez több, mint a polgárnak csupán megengedni, hogy a maga módján keresse a saját boldogulását.

Bhután a GNH-t a következő öt tartományban határozza meg:

1. Emberi fejlődés (különösen az oktatás és az egészségügy)

2. Kiegyensúlyozott fejlődés (balanced and equitable development)

3. A környezet fenntartása

4. A kulturális és történelmi örökség megőrzése

5. Jó kormányzás

A GNH MÉRHETŐSÉGE

Természetesen az egésznek csak akkor van értelme, ha a célok ezekben a tartományokban felismerhetők, megfoghatók, érzékelhetők és végül de nem utolsó sorban mérhetők és ellenőrizhetők. Szükség van indexekre és eszköztárra, amelyek a megvalósítást és a visszaellenőrizhetőséget támogatják. Az ún. Emberi Fejlődési Index (Human Development Index = HDI) bevezetésésével az UNDP (United Nations Development Programme, az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja) az utóbbi húsz évben fontos lendületet adott a dolgoknak. Az ennek nyomán kifejlődött nemzetközi tudományos vitához Bhután fontos hozzájárulásokkal szolgált. Az ország példája számos kongresszust hívott életre a világ minden táján, így Hollandiában, Angliában, Braziliában, kanadában, Törökországban és egy egész sor ázsiai országban.

Magában Bhutánban 2004-ben egy nagy szeminárium megrendezésére került sor “GNH és fejlődés” címmel. A dokumentáció több, mint 750 oldalra rúg és elsősorban a GNH gyakorlatba való átültetésének szentelték. Azóta a Bhutáni Tanulmányi Központban (Centrum for Bhutan Studies = CBS) megfelelő mutatószámokat dolgoznak kikonkrét mennyiségi és minőségi mérésre, valamint feldolgozzák és a nyilvánosság számára elérhetővé teszik a különféle körkérdések eredményeit. Hogy vajon a bhutániak nagy többsége azért vallja magát boldognak, mert valóban széles körű az elégedettség, vagy azért, mert szeretett uralkodójuk ezt így kívánja, egyelőre szabad vita tárgya lehet.

Amikor Joseph Stiglitz a Sarkozy-tanulmány**** megjelenése után Bhutánba látogatott, az első kérdés amit nekiszegeztek az volt, hogy a boldogság valóban megbízhatóan mérhető-e, amire ő egyértelmű tudományos magabiztossággal igennel felelt. A GNH-koncepció körüli vita itt már nemcsak az ismét divatba jött boldogságkutatás felismeréseiről folyik, hanem a közgazdászok egyre szaporodó kényelmetlen érzéseiről az olyan mutatók használhatóságával kapcsolatban, mint a Nemzeti Össztermék (GDP) vagy a Nemzeti Jövedelem (GNP). “Az anyagi jólét valamiféle transzcendentált azonosítása nélkül az ember nem válhat sem boldoggá, sem méltóságteljessé” (Vittorio Höle 1995)

SZÁMADÁS A GNH FEJLŐDÉSÉRŐL

Jigmi Thinley miniszterelnök a bhutáni tervbizottságot GNH-bizottsággá alakította át és a kormány 2009-ben kiadott első jelentését a fentebb vázolt fő célokhoz igazította. Az ország, amely az utóbbi ötven évben a középkori bezártságból “belefejlődött” a globalizált legújabb korba, az emberi fejlődés terén valóban figyelemre méltó eredményeket képes felmutatni. A képzés és az egészség mindenkinek szabadon elérhető. Az ország kétharmada erdő, javarészt rezervátumi védettség alatt - a bioiverzitás fenntartásának mintapéldája. A hagyományos kultúra és a buddhista vallás él, ahogy azt például a Kölnben megrendezett “Bhután - szent művészet a Himalájából” című kiállításon 2010 tavaszán látni lehetett. A gazdaság növekedése hat és tíz százalék között van, és a mezőgazdaság mellett a vízenergia kihasználásán, az így nyert áram Indiába való exportján és az utóbbi időben az egyre növekvő turizmuson alapul. Az új demokratikus struktúrák a kezdeti nehézségek ellenére megvetették a lábukat és a decentralizáló és transzparens védelmében tovább erősödnek.

Bhután turisztikai térképe

EGY KIS ORSZÁG, MINT GLOBÁLIS GNH-JÁTÉKOS

A nemzetközi “GNH-mozgalom” már elég régen kialakult és a SAARC-csúcs (South Asian Association for Regional Cooperation) áprilisban [2010 áprilisáról van szó, amikor Bhutánban tartották a csúcskonferenciát - a fordító megjegyzése] elhatározta egy GNH-központ megalapítását Bhutánban. A kritikus megfigyelő számára még mindig van tere a kérdéseknek, például a műanyag zacskók és a dohányárusítás tilalmának ésszerűségéről, vagy a kóbor kutyák megöléséről, ami sok turistát felháborít.

Ez a kis királyság természetesen még nem a megvalósult Shangri-La [a Himalájába elképzelt földi paradicsom, James Hilton 1933-ban megjelent Lost Horizon című utópisztikus regénye alapján - a ford.] Megvannak a gondjai és problémái. Természeti katasztrófák fenyegetik, földrengések, gleccserek. Mégis globális jelentőségű játékossá vált a GNH-ben szerzett praxisával, és aktív részvételével a fejlődéspolitika alapjainak megvitatásában. Bhután egyike azon kevés országoknak, amelyek teljesítik a Millenniumi Fejlődési Célokat (Millennium Development Goals = MDG) és pozitív CO² mérleget képesek felmutatni. Amit ebben az Északrajna-Westfália nagyságú, erdőkkel és szántóföldekkel borított országban véghezvisznek, az talán nem olyan tökéletes, mint amit a Nobel-díjasok és más bölcsek Párizsban, Berlinben, az OECD-nél és az ENSZ-ben a növekedés, haladás és életminőség kérdésében előadnak. Polgárai életében és hitében azonban megvan a méltó helye.

* Az UNDP egyik korábbi igazgatója és Bhután első tiszteletbeli konzulja

** GNH – Gross National Happiness

*** A GDP – Gross Domestic Product, azaz nemzeti össztermék mintájára

**** Nicolas Sarkozy korábbi francia elnökről van szó, aki 2008-ban életre hívta a Gazdasági Fejlődés és Társadalmi Haladás Mérésének Bizottságát (Commission on the Measurement of Economic Development and Social Progress). A szóban forgó jelentés 2009 szeptember 14-én került kiadásra.